Meg nem született gyermekek
Mélységesen igaza van Hellingernek, hogy a megfogant, de meg nem született gyermekek a családhoz, a családi lélekhez tartoznak. És a család minden tagjának joga van tudni róluk. A spontán elvetélt gyermekek kevésbé, a szándékosan elvetetett gyermekek nagyon mély nyomot hagynak a családi tudattalanban. Általában a következő megszületett gyermek sorsára hatnak a leginkább, de akár generációkon keresztül is lehet hatásuk a családtagokra. Különösen igaz ez akkor, amikor eltitkolják, elhallgatják őket az élő családtagok, testvérek elől. Amikor gyermekekkel családot és elvarázsolt családot rajzoltatok, legtöbbször megjelennek a rajzokon a meg nem született testvérek is, még akkor is, ha a gyermek nem tudott a létezésükről. Az élő családtagokon túl a gyermek rárajzol valami "mellékes", plusz figurát a rajzára - egy pillét, egy virágot, egy bútort, stb. Az egyik legemlékezetesebb ilyen rajz egy 5 éves kisfiúé volt, aki egy asztalt rajzolt pluszban az elvarázsolt családrajzra és az asztallapra 4-5 kört rajzolt, különböző számú pöttyökkel. Ez kísértetiesen emlékeztetett az anatómiai atlaszok ábráira, melyeken a megtermékenyült petesejt osztódási fázisai szerepelnek. Kiderült: az anyának egy héttel a rajz készülte előtt volt egy magzata, melyet nem tartottak meg. A kisfiú nem tudott róla. Elvileg.
A lényeg tehát: a gyerekeknek joguk van tudni róla, ha testvérük fogan, de nem születik, születhet meg - mindegy, milyen okból. gyakran rögtön rávágják, hogy fiú vagy lány volt-e. Nem kell ezt túlcifrázni, egyszerűen el kell nekik mondani, esetleg gyújtani egy gyertyát és kész. Így a meg nem született gyerek családtaggá válik és nem lesz belőle probléma. Ennyit azonban meg kell tennünk értük.